Ezúttal az Érmelléken tekeregtek az EKE túrázói

Október 17-én újabb túrán vehettek részt azok, akik a környék kincseinek felfedezésére vágytak egy biciklis túra álltál az Érmelléken. Ez egy kevéssé ismert, a turisták álltál elfeledett régió. Az Isten háta mögöttinek hitt falvak azonban igazi meglepetést tartogattak a kirándulók számára.

Az alábbiakban az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmárnémeti szervezetének hivatalos Facebook oldalán megosztott beszámolóját olvashatják.

Hogy a kaland teljes legyen, huszonnégyen indultunk el vonattal Szatmárnémetiből, valamint Nagykárolyból, majd Érmihályfalván szálltunk le. Bár álmos volt az indulás, hiszen korán kellett, hogy keljük, de a bringákra ülve hamar felébredtünk a csípős reggeli szélben.

Első megállónk Értarcsán volt, ahol találkozunk idegenvezetőnkkel Dr. Kéri Gáspár úrral, aki azonnal el is kezdte a környék bemutatását, az Érmellék eredetével, hajdani élőhelyének lerajzolásával.



Innen Gálospetribe tekertünk, ahol megtekinthettük a műemlékvédelem alatt álló jelenleg orvosirendelőként szolgáló Fráter kúriát, az árvaházként szolgáló Draveczky kúriát, a millennium emlékművet. Amikor már azt hittük mindent láttunk, Gáspár úr elvezetett minket a falu tájház múzeumába és a saját maga álltál összegyűjtött kályhamúzeumba. Láttam már tájházakat, de ilyen takaros portát még soha. Olyan érzése volt az embernek mintha egy lakott házba lépne be. Rengeteg látnivaló volt itt, időztünk is volna többet, de indulni kellett, hisz a vonatot el kellett érnünk.

Innen az ottományi Komáromi kastélyba mentünk, amely egy nemrég felújított gyönyörű épületegyüttes. Láthattuk a Komáromi család otthonát, a hiúságok termét, a végtelen pincét, a tűzoltómúzeumot, és élvezhettük Szűcs György szellemes előadását.

Innen sietve Szalacsra tekertünk az ezer pince falujába. Itt egy másik nagyon szép tájházat és négy felújított pincét nézhettünk meg. A legérdekesebb dolgok mindenki számára szerintem a fortélyos pincezárak voltak, melyek kódját lehetetlennek tűnt megjegyezni. Végül szélvédett helyen megkóstolhattuk a meleg lapótyát (a helyi krumplis béles) és a helyi borokat, szeszes-italokat. Elárulom, hogy a lapótya mind egy szálig elfogyott.



Ekkor már tényleg nagyon siettünk. Egy gyors csoportkép után szétváltunk. Voltak ugyanis olyan merész vállalkozók, akik Nagykárolyig, sőt egész Szatmárig tekertek haza. A többiek siettünk a vonathoz, de útközben megálltunk a hortobágyi hangulatot idéző négylyukú hidat megnézni, amely épp felújítás alatt ált. Úton Érkörtvélyesre cseperegni kezdett az eső is, de végül nem áztunk meg. Az állomáson, már rutinosan pakoltuk fel a bicikliket a kalauzok segítségével.

Végül azért mindenki szerencsésen hazaért. Bár a dolgok nem alakultak a terv szerint (Szilágypérba nem jutottunk el) de mégis mindenki nagyon elégedett volt, mert rengeteg szép dolgot láthattunk és jó volt látni azt, hogy vannak még emberek, akik szívvel lélekkel dolgoznak a helyi kultúra megőrzésén. Eldöntöttük, hogy visszatérünk még ide, mert sok kincset tartogat még a vidék.

Rengeteg szépséget láttunk, amit nem lehet leírni, beszéljenek hát a képek! Köszönet Vajda Bécinek és Melega Tibornak a képekért! Továbbá köszönjük Kéri Gáspárnak és Szűcs Györgynek a nagyszerű idegenvezetést és az áldozatos munkájukat. Meg kell dicsérnem a vasúti céget is, akik nagyon nyitottan és segítőkészen álltak hozzá a tervünkhöz, és a bonyodalmas rakományhoz.